“Mikor hazatért, a reptéren nem egy gyerekkel,hanem egy fiatal felnőttel találkoztunk”

08 január 2014

Harmadik gyerekem rendkívüli érzékenységét,élénkségét,különleges látásmódját,a környezete/a legtöbb pedagógus/ nehezen tolerálta. Egy vidéki kisvárosban nem sok lehetőség adódik,hogy ezeket úgy kezeljék,hogy a gyerek ne sérüljön. A kezdetben érdeklődő, viszonylag jó tanuló gyerekből,egy tanulási, beilleszkedési és viselkedészavarral küzdő kamasz lett. Az önmagába fordulás, súlyos depresszió, majd az öngyilkossági gondolatok megállíthatatlan örvényként húzták le. Sokan próbáltak segíteni, de vagy elutasította ezt, vagy ideig-óráig fogadta el. A kezdeti aggódás, a tanulmányai miatt /közelgő érettségi/ apró semmiséggé törpültek. Napi szinten rettegtünk az életéért. Ekkor középső gyerekem /teljesen más okból/ kapott egy linket a programról. Még aznap este írt Pálnak,aki azonnal válaszolt! Másnap reggel telefon, egyeztetés és könyörgés a gyereknek,hogy adjon esélyt magának. Következő nap utaztunk.
-Találkozás, beszélgetés közösen, beszélgetés a gyerekkel. Pál vállalta,hogy foglalkozik vele itthon, hisz a 3 hónapos program költségeit nem tudtuk vállalni. Megígérte, hogy segít, hogy a gyerek utazhasson, így egy egyhónapos terápia költségeit igyekeztem előteremteni. Minden követ megmozgatva, a szükséges összeg egy része lett csak meg. EZ NEM JELENTETT AKADÁLYT! Augusztusban a gyerekem, a mentorával és Gergővel /aki Pál elutazása után és azóta is foglalkozik vele/ elrepült. Nem tudtuk,hogy mi lesz csak azt,hogy jó kezekben van,csodára vártunk. Már a megérkezés napján telefonált! Az ott töltött egy hónap alatt
többet beszéltünk, mint előtte fél évig összesen! Augusztus végén a reptéren, nem egy gyerekkel,hanem egy fiatal felnőttel találkoztunk. A szeme csillogott és sok-sok hónap után megölelt! Az azóta eltelt hónapok alatt voltak mélypontjai,de mindig megoldotta. Szakmát tanul, igyekszik megtalálni a helyét. Ha kétségeim
vannak, bármikor fordulhatok Gergőhöz, és az, ahogy Ő bízik a gyerekben, nekem is erőt ad. Ez a program nem csak a gyerekemben indított el változást, hanem bennünk is. Kell még tanulnunk szülőként a türelemről,az elfogadásról és a bizalomról,de van példa előttünk.
KÖSZÖNÖM!!!

Andrea