Gengszterfilm 4. 0 – Színház a Batapola Roadon

10 november 2015

Sebők Bori írása

Úgy alakult, hogy két színházi ügyet dobott a gép. Két különböző színházi élményterápiás reggelt. Az elsőt én írom le, a másodikat főleg Peti, aki Félix szerepét alakította. Jó étvágyat!

AAA_8726

fotó: Bognár Péter

 

1.

Ma is, ahogy minden reggel negyed nyolckor, mert 8-kor már kezdődik a mentormegbeszélés, kifutunk Lócival a partra, eldugjuk a cipőnket egy bokorba, és mezítláb futunk, tovább a homokban a kis öblökön át. A benyúló sziklákat az óceán felől kerüljük, hogy belegázolhassunk a hullámokba. Még ki kell találnunk addig, amíg majd hazamegyünk Magyarországra, hogyan visszük magunkkal az óceánt. Később… most viszont hoztunk magunkkal fáslit, és az a dolgunk, hogy bekössük Lóci szemét. Amikor visszaérünk, azt fogjuk mondani a gyerekeknek, hogy megvertem Lócit, mert tegnap este egymásnak mentek Félixszel, a mentoráltammal dixitezés közben. Most is, mint oly gyakran, egy fingással indult az egész, aztán egy igazságtalan tockos következett (bár nem tudom, hogy tockosból van-e egyáltalán igazságos), és Félixnél ismét elpattant valami: nekiesett Lócinak, aki lefogta, átölelte, és azt mondta neki, hogy nyugi, hiszen szeretjük egymást, úgyhogy beszéljük meg.  A helyzet elcsendesedett, a játék folytatódott, mégis meg akartuk mutatni nekik, hova vezethet az erőszak, és ezek az agresszív, kontrollálatlan, hirtelen fellobbanások. Egy csavarral, ahol a női szereplő az erőszakos, hogy adjunk egy tockost (igazságosat!) az itteni macsóskodásnak is.

 

A srácok teljesen lefagytak a reggelinél, amikor meglátták Lóci fején és az egyik szemén, az amúgy elég ügyetlenül rátekert turbánt, és megtudták, hogy összeverekedtünk. Ez volt az első csendes reggelink. Alig beszéltünk meg valamit, mindenki improvizált, és Pali vezetésével elkezdődött a csoportmegbeszélés, aki példás alakítással először a srácokat, aztán minket, mentorokat vett elő, azzal, hogy most tényleg túlmentünk minden határon. Döbbenet fogadta a bejelentést, amikor Pali leleplezte a helyzetet, és Lóci letekerte a turbánját. Végeredmény nagy megkönnyebbülés, némi tanulság és néhány meglepett gratuláció az alakításokért.

 

2.

Az volt a megállapodás, hogy ha Félix nem hagy fel a gengszterparódiával, a sértődéseivel, és azzal, hogy agresszívan nekiugrik másoknak, akkor Peti eljátssza egy fél napon keresztül Félixet, hogy ő maga is rálásson kívülről arra, hogy mit csinál. Sajnos – pontosabban néhányunk örömére, mert nagyon vártuk az alakítást –, így is lett. Az esetről álljon itt Peti saját beszámolója.

 

Úgy kellett készülnöm rá, mint egy rendes szerepre. A legfontosabb, hogy hiteles legyen, hogy azt adjam vissza, amilyen ő. Összeszedtem a mindennapokban rá nagyon jellemző kisebb mozzanatokat, és mellé tettem az emlékezetes drámákat, amik egy hónap alatt itt történtek vele vagy csak miatta. Erre rá kellett húzni az ő nyelvét és a mozgását. A mentorok és Pali segítettek, hogy ne maradjon ki semmi. Ezekkel meg is voltunk előző este már.

Aznap reggel volt még időm, hogy mindent végiggondoljak, lássam előre, milyen jelenetek várhatóak majd. Két órát magamban félixkedtem, a gyerekek aludtak még. Majd megvártam, míg szépen mindenki elfoglalja a helyét a lakásszínházban (kimegy a konyhába reggelizni), és kezdődhetett az előadás, antré. Peckes járás kis feszítéssel, felsőtest jobbra-balra jár, fürkésző tekintet.

 

Első felvonás. Teleszedem a tányéromat péksüteményekkel, annyival, amennyit biztosan nem tudok megenni, és elkezdem befalni. Utólag azt kell, hogy mondjam, ez volt messze a legnehezebb feladat. De ha Félix mindig minél többet próbál betermelni, nekem is ezt kell. Akinek az érkezésemből nem derült ki, mi a csízió, már az is biztosan tudja, hogy elkezdődött az előadás.

 

Második felvonás. Pali és a mentorok zseniálisan hozzák a figuráikat, adják alám a lovat, nekem csak reagálnom kell. Szólnak, hogy mért veszek ki ennyi kaját, megsértődöm. Mit sértődsz meg, kis hülye? Anyád a hülye, csicska kutya. Bori le akar nyugtatni, elküldöm őt is a gecibe. Lóci kicsit keményebben szól. Nem félek tőled, colos! Kristóf is szól valamit. Gyere bokszolni! Eltöröm az állkapcsodat, köcsög kutya. Lóci fölém áll, átkarol és szorít. Zihálok, minden izmom pattanásig feszül, ordítok, hogy engedjen el. De nem enged. Szépen lassan megnyugszom.

 

Harmadik felvonás. Kristóf azt mondja, jobban wakeboardozik nálam. Mit örülsz csicska, neked meg van tiltva a motorozás. Erre Irén kioszt. Elszakad a cérna, ordítok, velem ezt nem csinálhatjátok, kevesek vagytok ti hozzám, nem félek tőletek, én úgy szájba verem, hogy kettétörik az ember. A falba ütök, majd ordítva be a szobámba, ahol a tükör előtt önkívületi állapotban árnyékolok, hozzá sziszegek. Aztán leveszem a bőröndömet, beledobálom a cuccaimat, és vissza, át a konyhán, ki a házból. Csitítgatnak, a Pali kijön hozzám. Megnyugszom.

 

Negyedik felvonás. Vége a reggelinek, kezdődik a megbeszélés. Beülök abba a székbe, amit Félix kisajátított magának az elmúlt egy hónapban. Palin kívül senkinek nincs fix helye, de Félix a Pali melletti széket a sajátjának tekinti. Félix mondja, hogy az az ő helye, de nem állok fel. Nem gondoltam volna, de itt a tetőpont, Félix eddig bírta. Kiakad teljesen, bemegy a szobájába és nem hajlandó kijönni a megbeszélésre. Bori bemegy utána, de nem jön ki. Pali bemegy, így sem. Aztán eltelik pár perc, sikerül meggyőzni, de látjuk, hogy le kell zárni a játékot. Egy ügyes indokkal felállok a székből, kimegyek. Mire visszajövök, Félix már ül a székében, én pedig újra én vagyok. Függöny.

 

Nem volt jó. Tényleg a bőrébe kerültem, folyamatosan tele feszültséggel, mindig ugrásra készen. Egy pillanatra se tudtam leereszteni. Megértettem, milyen pokoli nehéz lehet ennek a srácnak.

 

 

2