Várszegi Eszter írása

In medias res: a jelenlegi turnus első családterápiája áttöréssel végződött. Bevallom őszintén, hogy az első pár napban, mikor Ervin anyukája megérkezett, nem gondoltam volna, hogy ezt elérjük nála, de sikerült. Szép lassan azt vettük észre az anyukán, hogy nem csak a hozzáállása, de az egész lénye megváltozott. Az összefogott hajú, morcos tekintetű, olykor rideg nőből egy mosolygós, kiengedett hajkoronájú, bájos, nagyon is szerethető anyuka lett, akit Pali bácsink még táncra is perdített (szemtanúk bánatára, mert azokon a „lábmozdulatokon” tánctanárok sírtak volna, az biztos. ).

Nagyon érdekes jelenség volt látni, ahogy anyuka megváltozik, úgy vele együtt Ervin is 180 fokos fordulatot vett. Másképp állt mindenkihez, a tanuláshoz és a korábban említett különleges képességét is kevesebbszer mutatta meg. Na, de hogy mi is ez a lenyűgöző mutatvány?! Figyelmet kérnénk, dobpergést, tűzijátékot, konfettit és minden party-szervíz dekorációt: Ervin képes úgy fennhordani az orrát, hogy úgyis égnek áll, mikor ő nagy lendülettel a karokat szélsebesen összecsapva a földet nézi…néziii?!! sokkal inkább szikrákat szór, kisebb csoda, hogy még nem nyílt meg előttünk a föld. Na, szóval Ervin csodaképességgel rendelkezik.

Vacsora utáni közös Activity-party (Fotó: Hárs Anna)

Miközben Ervin anyukája már a hazaútra készül, váltja is őt egy újabb család, Lina szülei.

Lina nagyon feszült volt az érkezésüket megelőzve, ami természetes reakció, de ebben a helyzetben nem volt min aggódnia. Ha valaki látott már szerető családot, akkor az övé ilyen. Nagy meglepetésünkre ez a két ember az első csoportmegbeszélésén, mikor elhangzott a kérdés, hogy „Miért vagytok itt? És a lányotok?”, pszichológiai szemlélettel, családterápiás rendszerbe foglalva mutatták be, hogy jutottak ebbe a helyzetbe. Az, hogy valóban ezek-e a fő okok, az terápia keretében ki fog derülni, de ez már több, mint félsiker, hiszen felelősséget vállaltak, rengeteg önismeretet, önkritikát gyakorolva érkeztek meg, szóval Bravó, megemelem a képzeletbeli kalapom!

Maja rendkívül erős védőpajzsot épített ki maga köré az évek során. Nehezen férkőzünk be hozzá. Bár páran kiállunk amellett, hogy látjuk őt és tudjuk, hogy milyen is ő valójában, a többség még mindig csak a Csodalámpa búráját látja. Ha egyszer lekerül ez a lepel és meglátjuk a fényt, biztos vagyok benne, hogy nagyon értékes, kellemes dolgokban lesz részünk. Az új foglalkozásom innentől kezdve egy hittel és bizalommal teli „búra-lefejtő”…hm, nem túl értelmes szóösszetétel, de értjük, ahogy én is őt.

Sajnálatos módon, családi okok miatt Max mentorának és pszichológusának, Ivánnak haza kellett utaznia. Ezt mindenki nagyon bánta, hisz egy olyan embert ismerhettünk meg személyében, aki nemcsak intelligens, jó humorral megáldott, de szakmailag is erőteljes motorja volt a csapatnak. A legnagyobb hiányolója egyértelműen Max, aki innentől kezdve skypeon folytatja vele a terápiát. Max amúgy is egy olyan pontra jutott el hajóútja során, ahol igazán szembe kell nézni a múlttal és ahol egy olyan útelágazáshoz érkezett, ahol új módszert találhat a problémája megoldására, legyen ez a zene vagy bármi más, de azt gondolom, hogy sikerülni fog.

Ervin anyukájával mentora is hazautazott. Mint tudjuk, Gábor „színész”, így várja a színpad… pedig itt is elég teret adtunk neki és talentumának, sőt, még a macskaköröm is lekerült a színészi vénájáról, így ezentúl már csak Gábor, a színész lesz.

Így nem csak Maxnak, de Ervinnek is mentorcsere következik… folyt. köv.