Nem a tünetekkel kell foglalkozni, hanem a bajokkal, amik okozzák!

22 január 2020

mental-health-3285625_1280
Eddig összesen 77 gyerek (fiatal) és három idősebb felnőtt vett részt a Chance Program élményterápiás utazásán. A legfiatalabb páciensünk 6, a legidősebb 52 éves volt. A gyerekek közül kilenc volt örökbefogadott. Hárman gyermekotthonban éltek.

Minden gyerek részére külön mentort biztosítunk. A tanév alatt a gyerekek magántanulói státuszba kerülnek az élményterápiás utazás idejére, és hazamenetelük után vizsgáznak az iskoláikban, ezért ilyenkor igyekszünk szaktanár mentorokat találni.

tea ültetveny

A Chance Program ötvözi az egyéni, csoportos, család-, munka- és élményterápiás módszereket.

Az előzetes diagnosztika és állapotfelmérés (1. fázis) után általában 2,5 hónapot töltünk a gyerekekkel/fiatal és idősebb felnőttekkel (egyszerre maximum öt fő) külföldön (2. fázis). Ha van rá mód és igény, a szülők (ha kell, testvérek, egyéb családtagok) is kijönnek kb. két hétre, és már kinn elkezdjük a családi konzultációkat (3. fázis). A pszichológus, a csoportban résztvevő gyerekek, a mentorok és a szülők (akár teljes család) együttélése során a családdinamikai folyamatok a helyzetekben (ott és akkor) figyelhetők meg, lehetőség van azonnali visszajelzésre, tudatosításra és korrekcióra. A családtagok a családterápiás megbeszéléseken kívül részt vesznek a csoportos foglalkozásokon, és kérhetnek egyéni- vagy párterápiás beszélgetést is a pszichológustól. Ha a szülők (egyéb családtagok) nem tudnak kijönni Görögországba, a család egészével otthon foglalkozunk ambuláns keretek között.

woman-2696408_1920

A Chance Program élményterápiás utazásán eddig részt vett páciensek tünetei: szorongás, pánikbetegség, oppozíció, indulatkezelési problémák, verbális és/vagy fizikai agresszió, teljesítményromlás, gyors viselkedésváltozás, iskolakerülés, csavargás, szökés, internet-, illetve játékfüggőség, alkoholizmus, altató-, illetve egyéb gyógyszerfüggőség, tudatmódosítószerek használata, párkapcsolati problémák, önértékelési problémák, fantázia világban élés, kóros hazudozás, reaktív depresszió, elsivárosodás, önsorsrontás, kudarckeresés, áldozattá válás, öngyilkossági gondolatok  és/vagy kísérletek, megtorpanás a személyiségfejlődésben, ADHD tünetek, SNI tünetek, Asperger tünetek, pszichoszomatikus tünetek, bipoláris tünetek, pánikbetegség, schizoid tünetek, kényszeres tünetek, paranoid jellegű tünetek, ön- és közveszélyes viselkedés, egyéb gyermekkori szociális funkciózavar, egyéb pszichés fejlődési zavar, szexuális probléma, antiszociális személyiségfejlődés, bűnelkövetés (általában lopás), veszélyes (alvilági) csoporthoz kapcsolódás.

mistake-1966448_1920

Ezek tehát tünetek, ne keverjük össze azzal, hogy mi a bajuk. Általánosan igaz, hogy egy tünet mögött sokféle ok (baj) lehet, illetve fordítva: egy ok sokféle tünetben mutatkozhat meg. Nincs szoros összefüggés az ok és a tünet között. Ha valakinek például elválnak a szülei, nem lesz feltétlenül pánikbeteg, de előfordulhat. És fordítva, ha valaki pánikbeteg, nem feltétlenül a szülők válása van a háttérben. Persze ez is előfordulhat.

Ugyanez érvényes az ok és a tünet intenzitására is. Van, akinél ugyanaz a „sérülés” egyáltalán nem okoz tünetet, van, akinél enyhe, de van, akinél súlyos tünetet okoz. És megfordítva: a tünet súlyossága nem feltétlenül utal a „baj” súlyosságára.

A baj és a tünetképzés között akár évek is eltelhetnek, tehát nem elégedhetünk meg egy tünet megjelenésekor az adott időszak feltérképezésével, mert a múlt, esetleg a régmúlt (akár a magzati élet) történései is okozhatják a tünet megjelenését egy későbbi pillanatban. Ugyanakkor az is fontos, hogy miért pont abban az adott pillanatban, élethelyzetben jelenik meg egy tünet, azaz manifesztálódik a baj.

Az ok általában a szervezet és/vagy a tudat legkisebb ellenállási pontján képez tünetet. Az egyedfejlődés bármely szakaszában bekövetkezhet valami, ami megzavarja az adott szakaszban kialakuló fizikai és pszichikai sajátosságok, jellemzők, képességek tökéletes kifejlődését. Később a pszichés terhelések elsősorban a „kialakulásában megzavart” területen képeznek tünetet. Például, ha a gyerek szobatisztaságának kialakulásakor történik valami trauma a családban, elképzelhető, hogy a gyerek a korának megfelelő időben szobatiszta lesz, de mondjuk, ha tízévesen éri valamilyen pszichés terhelés, elkezd újra bepisilni.

A tünet a „kóros egyensúly” fenntartására szolgál, a terápia során a tünet általában előbb eltűnik, minthogy az egészséges egyensúly kialakulna. Ez nehéz időszak a pácienseknek, hagyományos terápiák sokszor szakadnak meg emiatt – az élményterápiás utazás átsegíti a hozzánk fordulókat ezen.

A tünetnek sokszor van szimbolikus üzenete. Például hallásprobléma esetén elképzelhető, hogy a páciens pszichésen úgy védekezik, hogy „nem akar valamit meghallani”.

Vannak aránylag „kellemes”, és vannak nagyon kellemetlen tünetek. Ezen utóbbiak közé tartozik pl. a lopás, a kábítószer használat, vagy akár a bepisilés. Ennek ellenére a tünet miatt nem szabad büntetni a tünethordozót. Meg kell találni az okot, és meg kell gyógyítani.

A pszichológusnak tehát nem a tünettel, hanem a bajjal kell elsősorban foglalkoznia, a tünet mögötti (régebbi, elrejtett) problémákat kell feltárnia és rendeznie.

Ha a bajokat nézzük: szeretetlenség, pszichés elhanyagoltság, szülő (szülők) általi elutasítás, tárgyvesztés (szeretett személy eltűnése, halála), szülők rossz kapcsolata, válás, testvérféltékenység, egyéb családi problémák, fel nem dolgozott örökbefogadás, örökbefogadás után a szülők közös gyerekének megszületése, érzelmi (nem értelmi) fogyatékosság, szülők irreális elvárásai, kóros szülői igények kiszolgálása, szülő kiegészítő Münchhausen-szindrómája, szimbiotikus anya-gyerek kapcsolat, szülő általi kognitív disszonancia keltés, fizikai, verbális és/vagy szexuális bántalmazás, egyéb trauma, téves diagnózis nyomán téves kezelés.

IMG_2552

A tünetképzésnek és a tünet fennmaradásának számos oka lehet, egyik fontos közülük a „másodlagos betegségelőny”, azaz a betegség miatti előnyök. Ezek elnyomhatják a tünet kellemetlenségét. Az a megkülönböztetett figyelem, amit a környezet a pszichésen beteg (vagy „betegnek tartott”, esetleg „betegnek diagnosztizált”) gyereknek ad, önmagában is létrehozhat vagy fenntarthat tünetet. Több olyan páciensünk is volt, aki szándékosan „vett fel” pszichés tünetet, ezzel manipulálta a családját, és közben különleges figyelmet és szolgáltatásokat „zsebelt be”.

Az „Asperger” diagnózist kapott Krisztián, Andor és Patrik a következőképpen „használták” a rájuk sütött bélyeget:

Krisztián még csak pár napja volt kinn velünk, amikor este összeszólalkozott egy másik gyerekkel. Pár perc múlva a konyhaszekrény aljába bújva sikoltozott. Munkatársaim halálra rémültek, de megkértem őket, hogy ne avatkozzanak közbe, hagytuk, hogy a gyerek magától megnyugodjon. Másnap megkérdeztem Krisztiánt, mi volt ez a „nagyjelenet”. A gyerek kifejtette, hogy miután Aspergeresnek diagnosztizálták, és különböző Aspergerrel foglalkozó alapítványokhoz és klubokba
hurcolászták, ott látta, megfigyelte és megtanulta, hogyan viselkednek ezek a gyerekek. Néhány szokásukat – sikítozás, verbális fenyegetőzés, elbújás stb. átvett, és otthon és az iskolában tökéletesen használja azokat a céljai elérésére.

Andor az interneten keresztül lett az Asperger tökéletes szakértője. Tudását felhasználva manipulálja a környezetét, és élvez ki minden előnyt, ami a diagnózissal jár.

Patrik elbújt a diagnózis mögé: Megtehetem – beteg vagyok.

Minden olyan esetben, amikor egy tünet oka lehet fizikai jellegű (akár bepisilés vagy halláscsökkenés), teljes egészségügyi kivizsgálásra van szükség. Ha nincs organikus ok, akkor feltételezhetjük, hogy a tünet pszichésen alakult ki.

Domokost kilencéves kora óta kezelték „iskolafóbiával”. A gyerek bement az iskolába, egy fél óra múlva hasmenése lett, szinte minden nap haza kellett vinni. Végül magántanuló lett, az iskolába csak vizsgázni kellett bejárnia. A szakemberek „feltárták”, hogy a tünet mögött a szülők válása van. Ezt támasztotta alá az is, hogy nem sokkal a válás után alakult ki a tünet. Pszichológusok és pszichiáterek kézről kézre adták a gyereket, próbálkoztak egyéni terápiával, családterápiával,
gyógyszerekkel, a „szorongás” nem csökkent. A Chance Program élményterápiás utazásán részt vevőktől teljes egészségügyi kivizsgálást kérünk. Domokosról ekkor, 15 éves korában derült ki, hogy laktózérzékeny. Az iskolájában harmadiktól osztottak ingyen tejet és kakaót. A gyerek megitta és hasmenése lett. Az évek során az organikus problémára ráépült egy valódi pszichés tünet, a szorongás, főleg az iskolától való szorongás. A család és a gyerek is elfogadta azt a „diagnózist”, hogy a gyerek a válást nem tudta feldolgozni, de ezzel hiába foglalkoztak bármennyit a szakemberek, a tünetek nem szűntek (nem is szűnhettek) meg.

Mindegyik páciensünk járt korábban pszichológusnál, pszichiáternél, többen gyógyszert is kaptak. Néhányuknál a korábbi szakembereknek sikerült a tüneteket csökkenteni, vagy megszüntetni, de nem sikerült a „bajt” feldolgozni, így tartós változást sem sikerült elérni. Sőt, az évek során a baj konzerválódott, a tünetek rögzültek vagy „tünetváltásra került sor”, azaz új tünetek jelentkeztek. A gyerekek és a családok elvesztették a bizalmukat a pszichológiában és a gyermekpszichiátriában, valamint az azzal foglalkozó szakemberekben. A szülők egyre kétségbeesettebben nézték gyerekük állapotromlását, családjuk szétesését. Egyre élhetetlenebbé váltak a mindennapok.

family-1480074_1280

Úgy gondoljuk, minden újszülöttben nagyon sok lehetőség van. Az, hogy egy adott élethelyzet, családi háttér és az egyéb körülmények mit hoznak ki belőlünk – legyen az akár valamilyen diagnosztizált pszichés betegség, még nem jelenti azt, hogy a kapott énképpel vagy tünetekkel és betegséggel kell leélnünk az életünket.

Gyerek és fiatal felnőtt pácienseinknek, valamint a családjuknak a Chance Program élményterápiás utazása lehetőséget ad új körülmények között „újraindítani”. Ez egy önismereti folyamat, ami annak a feltárásával kezdődik, hogy mi vezetett a „betegséghez”, azzal folytatódik, hogy megtaláljuk az új, egészséges egyensúlyt és a páciens azon lehetőségeit, amiket korábban nem használt, sok esetben nem is tudta, hogy rendelkezik velük.

Mindezekből következik a Chance Program egyik legfontosabb alapelve: a hozzánk forduló családokat, gyerekeket, fiatal (és idősebb) felnőtteket teljesen egyedi esetként kezeljük, nem fogadunk el fenntartás nélkül korábbi diagnózisokat, nem gondolkozunk sémákban, feltárjuk a tünet mögött az okokat, és egyedi gondozási tervet dolgozunk ki és hajtunk végre.

2