Köszönöm Somissara Theonak, hogy részt vehettem azon a ceremónián, ami alapvetően rengette meg a vallásokba vetett egyébként is gyengécske hitemet.

A két kép között két óra telt el.

A gyerek a szingaléz hagyományoknak megfelelően a lábuk elé borulva fejezi ki tiszteletét  szüleinek és nagyszüleinek, így búcsúzva mond köszönetet az eddigi neveltetéséért.

A hajvágás után lefürdetik, fehérbe öltöztetik a papjelölteket, majd új nevet, végül új ruhát kapnak.

A képen nagymamája borul le áldásért a pillanatokkal korábban felavatott szerzetes elé.

Az elmúlt csaknem tíz évben naponta, és egészen két órával azelőttig a gyerek fejezte ki tiszteletét a nagymama felé. Fel tudja egy 11 éves gyerek fogni ezt a változást?

Mikor fogja megérteni, hogy nem lesz szerelme, szexuális élményei, családja, gyerekei?

Van egy szülőnek joga ekkora döntést hozni a gyerekét illetően?

Felmentés a reinkarnációba vetett hit?

Van nekem, vagy bárki „vendégnek” jogom kételkedni?