Első benyomások – Ismerkedünk

14 március 2015

parton a csapat

 

Tétova, aggódó tekintetű családtagok, meghatódott barátok várakoznak a Ferihegyi Repülőtér 2B termináljában, mindannyian féltő reménykedéssel engedik útnak gyerekeiket. Pali, vezető szakpszichológus, hat nehezen kezelhető, komoly problémákkal küzdő fiatal (három lány és három fiú), valamint öt mentor alkotják a kis csapatot. Itt van velünk a csillogó tekintetű, mindig vidám Ricardo, aki 15 éves állami gondozott fiú, akit súlyosan bántalmaztak és magatartás-zavarokkal küzd. Lea, szelíden mosolygó, de olykor-olykor önfeledten felkacagó, 18 éves kábítószerfüggő lány. A 16 éves, szép arcú Bella, tanulási nehézségekkel és édesanyjával való konfliktusai miatt érkezett ide. A vagány és állandóan kedves Milán, 14 éves, a csoport legifjabb tagja, a szüleivel és a kis öccsével való konfrontáció megoldása érdekében jött Srí Lankára. A stílusára sokat adó, folyton társalgó Márkusznak a bipoláris depressziója és az alkoholproblémák jelentenek nehézséget.

A mentorok közül ketten, Anna és Dávid már tapasztalt szakemberek, sokadik alkalommal erősítik a programot türelmükkel, kedvességükkel, tudásukkal és humorérzékükkel. Anna matematika-számítástechnika szakos tanár, a mentorok fáradhatatlan vezetője. Dávid korábban szociális munkásként segítette az emberek életét, jelenleg szociológiát hallgat az egyetemen. Több hangszeren játszik, és kérlelhetetlen, ha rapről van szó. A csodálatos énekhanggal és latinos temperamentummal megáldott Réka magántanár és színházi körökben mozog a hétköznapokban. Karesz gyermekotthonokban élő ifjak útjait egyengeti, és filmezéssel foglalkozik, mikor épp nem Srí Lankán dolgozik velünk.  Az első héten Kata is velünk van, a magyar közegészségügy legendás alakja, aki kedvességével és anyai gondoskodásával nagyban hozzájárul a csoport kiegyensúlyozottságához.

egyik mentor

Két hónapra a könnycsepp alakú szigetre költöztünk, hogy Pali segítségével felfedezzük a bennünk rejlő tehetségünket, képességeinket, a sokunkban még szunnyadó önmagunkat. Minden pillanatban élmények érnek minket. Miközben végigsétálunk az utcán mosolygó, tiszta tekintetű arcok keresik pillantásunkat, mikor a legközelebbi nagyvárosba, Hikkaduwába buszozunk, olyan érzésünk van, mintha egy szórakozóhelyen lennénk, mert villódzó fények, művirágok és viaszgyümölcsök csüngnek a busz belsejében, és csípőnk automatikusan ringatózni kezd a hangszórókból ránk ömlő zenére. Varázslatos színforgatag vesz körül minket: a szebbnél szebb kelmék, szárik és szarongok látványa, a tuktukok (háromkerekű, fedett kis motorok) száguldozása, sohasem látott növények, hatalmas pálmafák, sejtelmesen fodrozódó virágszirmok, óriásira nőtt varánusz gyíkok, mókusok, különleges madarak, az itt termő gyümölcsök és zöldségek ízgazdagsága, a fűszerek intenzitása mind-mind elkápráztatják és kényeztetik érzékeinket.

A komoly munka már a megérkezés napján elkezdődött. Délelőtt megpróbáljuk átrágni magunkat a kémiai reakciókon, melyek hatására az öröm gyakran redukálódik, kutatjuk a sztálingrádi csatában történteket, s akárcsak Radnóti, én sem tudhatom, hogy marad a gyerekekben elegendő lelkesedés ahhoz, hogy elviseljenek minket négy órán át, ahogy igyekszünk minél több ismeretet átadni a mértékegységek jelentőségéről, cipőfűzésről, a fogalmazás fortélyairól, vagy éppen kedvenc magyar dalaink angolra fordításáról. Készülünk egy közösségi tevékenységre is, minden vasárnap délután sport-, és kézműves-foglalkozásokat tartunk majd a HELP Faluban a helyi, szingaléz gyerekeknek. Áprilistól pedig részt veszünk egy helyi pékség felújításában és segédkezünk a pék munkájában, elkészítjük a péksüteményeket, valamint az árusításban is részt veszünk majd.

Amíg mi öt gyerekkel az iskolai tananyaggal foglalkozunk, addig Pali egyiküknek pszichoterápiát tart. Naponta három mély beszélgetésre jut idő. Az ott elhangzottak kizárólag a terapeuta és a mentorált titkai, arról mi, mentorok nem beszélhetünk a gyerekekkel. Pali a lelki és a személyiségfejlődés előmozdítását biztosítja, mi pedig az élményfelelősök vagyunk.

Minden nap egy mentor és mentoráltja készíti az ételt a többiek számára, az étlapunk meglehetősen változatos, volt már mangós chutney, paradicsomleves, carbonara spagetti, aranygaluska, currys hal és csak azért nem folytatom, mert az én számban is összefutott a nyál, és muszáj ennem egy banánt, mielőtt tovább írok.

A minden este zajló csoportos megbeszéléseken már elhangzottak az első benyomásaink egymásról. Voltak újdonságok, szemöldökráncolások, lassan csúszdázó könnycseppek az arcunkon. A visszajelzéseket sokszor meglepődve fogadtuk, nem így láttuk önmagunkat, vagy mások látnak minket totálisan különbözőképp. Vajon mi a valóság? Egymás gondolatai mindenesetre előrevisznek minket abban, hogy ne csak saját tükrünk alapján szemléljük önnön valónkat, hanem lássunk más tükrén keresztül is. Ez segíti énképünk alakulását. Előfordul, hogy nem tudjuk jól kifejezni önmagunkat, valaki megbántódik a szavaink vagy tetteink nyomán, de a beszélgetések alkalmával ezek a félreértések is tisztázhatók. Este aztán mindenki nyugodtan helyezkedhet el puha takarója alatt, hogy a napi eseményeket finom álomszövetté fonja tovább.

Egy hete vagyunk itt, a kertben lévő úszómedence folyton tele van lubickolókkal, ami Ricardo jobbnál jobb ötletei egyikének, a vízi activitynek a színtere is volt. Ricardonak gyorsan vág az esze, poénjait gyakran hosszú hahotázások követik. Állandó és folyamatosan ismétlődő zenéivel azonban már néhányunk idegein táncol, ebből olykor adódik egy kis csetepaté. A pingpongozás főszereplői között találjuk Milánt, Kareszt és Ricardot is, bár kétségtelen, hogy mindannyian egyre ügyesebbek vagyunk az ütőforgatásban.

Bella játékát gyakran megszakítja egy-egy hangya, rózsabogár vagy farkatlan gekkó, és még egyetlen olyan gyík sem született Kahawán, aminek lett volna ideje elsurranni Bella állatokat pásztázó szembogara elől. Minden, ami az állatvilággal kapcsolatos arra inspirálja, hogy megossza velünk tudását: hallunk kókuszevő rákokról, saját váraikat tartó hangyákról. A többiek olykor nehezen viselik a töménytelen mennyiségű információt, ezért azt a szabályt hoztuk, hogy a két lábon járó biológiai kislexikon Bella, nem beszélhet állatokról, csak abban az esetben, ha valaki ezt kifejezetten kéri. Nem zökkenőmentes a szabály betartása, de nagyon igyekszünk mindannyian.

Lea csodás rajzai és angolul íródott, függőségéről szóló önvallomása megérintette néhányunk szívét. Írt arról, hogy a szer milyen pusztításokat végzett emberi kapcsolataiban, saját egészségében, hogy érdeklődése kizárólag az anyag megszerzésére szűkült. Fogságban érzi magát, testét és lelkét egyaránt. Lara elmés meglátásai a többiekről, mosolygó szemei, ahogy mások pozitív tulajdonságairól beszél, erősíti bennünk a róla alkotott kedves képet. Az activity feladványok töprengő kreátoraként egy jóhangulatú estét köszönhetünk neki.

Milán mindig gondosan beállított hajával nagyfiús magabiztossággal és csak az igazán stílusos divattervezőkre jellemző, laza eleganciával jár-kel a szingaléz földön. Visszafogottan, de megfelelő határozottsággal vesz részt a csoport életében. Fogadást mernék kötni arra, hogy Márkusz főzi a legerősebb kávét egész Srí Lankán, emellett a bevásárlások megbízható asszisztense, aki készségesen cipeli a legnehezebb portékát is. Mindenkivel cseverészik, nevetgél, ám előfordul, hogy apróságokon is megsértődik. Szerencsére nem tart soká kiengesztelnünk őt, és egy újabb hangos kacaj jelzi, hogy Márkusznál is helyreállt a rend.

A hangulat egyelőre remek, bár még csak most kezdenek előbújni történetünk valódi főhősei, hogy kibontakozhasson a cselekmény.

Majoros Tímea írása