Fontos elem a szülők részvétele is

21 augusztus 2014

Ünneplés, tünetkezelés, utazások

Rendeztünk a Help Falu és a falut környező házak gyermekeinek egy ünnepséget Vaskuti Pál 60. születésnapja alkalmából. Igyekeztünk a szingaléz gyerekek kultúrájára szabni hagyományos játékokat, így volt például szamárfark-tűzés helyett elefántfarok-tűzés, emellett a kisebb lányokkal hajtogattunk papírból pillangókat és virágokat és festettünk is, a Help Falu fiúgyerekei fociztak a Chance Programban résztvevő srácokkal, és volt karikadobálás is. Öröm volt nézni, ahogyan két napon keresztül fúrtak-faragtak a mi srácaink, hogy az ünnepségre – a helyiek segítségével együtt – felépíthessenek egy limonádéstandot bambuszból és fadeszkákból, ami az utolsó pillanatra el is készült, festékszóróval fújt dekorációval együtt. Édességekkel és apró ajándékokkal jutalmaztuk a kisgyerekeket. Az órákon át tartó játékokkal felejthetetlen élményt adtunk a szingaléz gyerekeknek, minket pedig közelebb hozott egymáshoz a készülődés és az ünneplés, ami este, egy grill party után otthon folytatódott, ajándékozással és beszélgetéssel. Számomra külön örömöt jelent, hogy a frissen vásárolt közös gitárt az ünnepség óta már nem csak én használom, hanem K., az egyik Asperger szindrómával diagnosztizált mentorált is kedvet kapott hozzá, s meg is beszéltük, hogy tanítani fogom, a hazaérkezésünk után is.

Pali bday

A rákövetkező napokban feszültséget okozott az internethasználat. A közös wifit szigorúan a szülőkkel és barátokkal történő kapcsolattartásra szabad használni (facebook, skype), mert a filmnézés vagy letöltés túlterheli és lassítja a netet, és a költségeket is megnöveli. Ezzel együtt lehet sticket is vásárolni, ami által a gyerekek a saját gépükön személyesen használhatják az internetet, természetesen megszabott időkorlátok között. Ezzel próbáljuk kezelni a többeknél megjelenő internet-függőséget. A közös net használatára vonatkozó szabályok megszegése kapcsán több megbeszélésünk volt. Ezeken a feszültségeken keresztül el tudtuk magyarázni mentoráltjainknak, hogy ilyenkor az internethasználatból eredő nézeteltérések tünetek, amelyek a valódi belső problémákkal való szembenézés elkerülése szolgálnak, s ha a tünetkezeléssel kell töltenünk az időt, az a tényleges terápia rovására megy. Ezt a gyerekek megértették, sikerült átgördülnünk ezek az akadályon is és folyhat tovább az aktív munka.

Többen hazautaznak a következő hét elején, ezért az ő utolsó hétvégéjükön bepótoltunk néhány elmaradt programot, utazást. A hétvégén elmentünk Hikkaduwára a Mambo nevű szórakozóhelyre bulizni, ahol a gyerekek ki tudták fújni a fáradt gőzt a hétköznapokat jellemző, aktív terápiák után. Az ezt megelőző két napon L., B. és én elutaztunk a sziget közép-tájékára és megnéztük Sigiriyát, amely látványosságról egy tavalyi blogbejegyzésben (http://www.chanceprogram.hu/blog2013-07-08-14/) már írtam bővebben. A csoport nagyobb része pedig ezalatt Mirissába utazott, a déli országrész egyik legszebb partszakaszához, ahol A. jóvoltából 5 milliárd fotó született az óceánról. A. (aki egyébiránt kifejezetten szeret egyedül internetezni a szobájában, amit mi nem szeretünk hagyni neki) fotózás után kijelentette, hogy nem tiszteli az óceánt, és halált megvető bátorsággal átkelt egy olyan szakaszon, ahol derékig ért a víz, majd teljesen önálló ötlettől vezérelve megmászott egy sziklát. Ilyen események szinte minden nap történnek mindenkivel, amik a gyerekek és a felnőttek számára is nagy sikerélmények, az önmagunk határain való átlépés és a belső átalakulás apró jelzőoszlopai.